Nem akartam én ma reggel itt locsogni, fecsegni a blogomban, mert nem nagyon érek rá. Megyünk a gyerekekkel majálisozni... (majd a végén elmesélem hova, hogyan, mert rendhagyó lesz!), de miközben kényelmesen ébredezgettem, kávézgattam - tévézgettem is... (bár ne tettem volna!). Azt mondja nekem (meg a kora reggeli több százezer tévénézőnek) a szpíker (magyarul műsorvezető), miközben éppen a hajdani május elsejékről faggat egy halálosan komoly embernek kinéző politikai elemzőt, vagy kit, hogy: "...  sikerült nekik azért a felvonulásra több tízezer embert összeterelgetni..."

Hogy mi? - kaptam fel a fejem. Terelgetni? Na, ne... ezzel egy kicsit felidegesített, mert erre én valahogy nem így emlékszem. Sem engem, sem a családomat, sem a barátaimat, munkatársaimat nem kellett terelgetni sehova, május elsején. Még ha megköveznek, akkor is el kell végre mondanom valakiknek, hogy mi bizony vártuk a május elsejét sőt! kifejezetten készültünk rá! Kisgyerekként élmény volt az akkori Hősök terén végig vonulni, apám a nyakába ültetett, felülről láthattam a lobogó zászlókat, a lufikat, hallgathattam a zenét és énekelhettünk, mert bizony énekeltünk is... Uram bocsá' mozgalmi dalokat, teli torokból!

Ezt:

A felvonulás végén a Ligetben kaptunk ingyen virslit, zsömlével és sört... Én azóta sem ettem olyan finom, roppanós bőrösvirslit, olyan tömött friss zsömlét, mint azokon a régi májusi felvonulásokon! Arról már nem is beszélve, hogy Apu mindig megengedte, hogy a söréről lenyaljam a habot... Ezt persze az Anyunak meg a Nagyinak nem volt szabad elárulni, ez volt a mi kis közös titkunk. Májusi titkunk... Volt úgy, hogy a Hüvösvölgyi Nagyrétre mentünk majálisozni, s mivel akkoriban még nem nagyon  lehetett márkás hátizsákokat kapni, füles fonott kosárban vittük magunkkal az elemózsiát, rántott húst, fasírtot, amit a Nagyi hajnalban sütött indulás előtt, a friss paprikát és paradicsomot, amit azért (minden ellenkező híresztelés ellenére!) lehetett kapni a munkásás kerületek piacain is - és még a gyári munkások is megtudták venni!  Jó volt. A legjobb az volt benne, hogy beszélgettünk, nevettünk, vitatkoztunk, és sokan voltunk, idősek, fiatalok, munkások és tisztviselők - dolgozó emberek.

Nem, nem tízezer ember jött akkor össze, hanem jóval több, csak becsülni lehetne, hogy hányan vonultak át a téren... Dokumentálva is van....

Nem vitatom, hogy voltak akiket csökött pártittitkárok, hatalom mániás főnökök kiparancsoltak a felvonulásra, azt sem, hogy akadtak akiknek ez nem tetszett - de az nem a nagy többség volt...

Jöttek színészek, művészek is...

A felnőttkori élményeim sem erről szólnak az emlékeimben... Igaz, a virslit a hetvenes években már nem adták ingyen, a sört sem, tudom, mert akkor már megihattam büntetlenül egy egész pikkoló világost.... Hosszú, kecses pohárban mérték ki a 3 deci csapolt sört, s amíg kortyolgattam, mindig eszembe jutott Apu, meg a májusi titkunk... Jó volt! Mint ahogy jó volt, hogy kamaszként csoportosan a Vurstliba mentünk, igaz azt akkor már Vidám Parknak hívták. De függetlenül a nevétől nagyon élveztük az Elvarázsolt Kastélyt, a hullámvasutat, a forgóhordót, amin át kellett sétálnunk két lábbal, ha tudtunk... Azt hiszem ezzekkel a jó érzésekkel nem lógtam ki az ifjú értelmiség soraiból sem, mint munkáslányból lett első generációs értelmiségi..

Tessék megnézni, meghallgatni ezt a videóklipet! Ez már önmagában történelemi kuriózum, hiszen Koncz Zsuzsán, Bródy Jánoson kívül (többek között) látható rajta  fiatal Estreházy Péter is, amint éppen a Vurstliba igyekszik...

Vidéken sem volt ez másként, ott is ünnepeltek, májusfát állítottak, ünnepi ebédet főztek, aranyló tyúkhúslevest csigatésztéval, rántott csirkét, petrezselymes krumplival, fejes salátával, került még asztalra kapros túrós pite is... Vonultak ott is, kezdetben felpántlikázott  lovakkal, szekerekkel, később még bringával is, mint, ahogy ez egy régi  Bősárkányban készült képen is látható (fotó forrása: borbacs.network.hu)

Jó kép, nem?

Hát igen.  ilyen is volt.....

Ma mi, a család, rendhagyóan ünneplünk! Budapesti városnéző túrára megyünk, új, alacsony padlós busszal, a tömegközlekedésben... DE! Nekem, mamának, meg a menyemnek saját sofőrünk lesz! Igen, jól sejti, aki sejti: a buszt a fiam vezeti... Van ugyan már egy diplomája, de azzal a kutyának sem kellett! Így aztán pályátmódosított, elvégezte azt az ingyenes tanfolyamot, amire netes kutatásai során ügyesen rátalált. Nem boldogtalan, azt mondja: helyemen vagyok! Gyerekkoromban úgyis mindig buszvezető akartam lenni!

Ő tehát munkával ünnepel a munka ünnepén, mi meg vele tartunk - nem csupán  szolidaritásból! Viszünk neki egy kis hazait, lesz benne kapros-túrós pite is... Ha végez sétálunk majd egyet a Tabánban, a régi nagy rock koncertek színhelyén...

Jó lesz! (vidám vagyok!)

...ésss! Egészen biztos nem nézek majd tévét, ahol szép reményű, fiatal megmondóemberek akarják átfesteni azokat az emlékeket, amit én éltem meg...

Kellemes majálist mindenkinek!

(fotók forrása: prograsmturizmus.hu, xfree.hu, borbacs.network.hu,  index.hu)