Fricska a kultúrhatalomnak

Látom ám a neten, hogy ötven éve rendezték meg az első Táncdalfesztivált Magyarországon! El is hűltem rögtön! Ötven éve????? Ilyen öreg lennék, mikor lélekben pont annyi vagyok (majdnem) mint akkor? Ami rajtam kívülről látszik az csak megtévesztése másoknak, meg a sors kicseszése velem! De túl lehet élni - nem fáj! Főleg ha az ember öreglánya ilyen gazdag - emékekben...

Igen, bizony úgy volt az akkor, ahogy mások is mesélik, össznépi kultúrprogram volt a Táncdalfesztivál. Amikor adták az egész ország (nemcsak a fele) a szomszédék tévéje, meg a Keravill kirakataiba kirakott tévék előtt tolongott, hogy láthassa, hallhassa a fellépőket, Koncz Zsuzsát, Kovács Katit, Zalatnay Saroltát, Harangozó Terit, Zoránt, Aradszky Lacit a magyar beat együtteseket az Omegát, az Illést, a Metrót... Akik akkor és ott kaptak először óriási nyílvánosságot, s népszerűségük azóta is töretlen. A mai unokák éppúgy dúdolgatják az akkor slágerré lett dalokat, mint a nagymamájuk, annak idején és még ma is...

Nekem, akkori mezei tininek, legjobban Zalatnay Cini jött be. Olyanra vágattam a hajam, olyanra festettem a szemem, miniszoknyát is gyártottam és még hosszúszárú csizmát is sikerült beszereznem olcsón! az Alkalmi Áruházban. Igaz nem ezüst színű volt, mint a Cinié, de állítólag (úgy meséli) az övé sem volt igaziból ezüst színű csak egy gumicsizmát festett be kályhaezüsttel...

Így visszapillantva jókat derülök azon, amit akkor nem igen vettem még észre. A Táncdalfesztiválnak természetesen megadta a kultúrhatalom a stílusirányt, miszerint jó lenne, ha magyar népzenei motívumokkal komponálnák össze a beates számaikat. Az Illés együttes, Szörényi Leventével az élen profin össze is hozta így a győzelmet.

Persze ehhez nem lett volna elég a paszomány zsinóros Bocskai mente. Pedig igazán jól áltt a fiúknak, különösen Bródynak, olyen helyesen esetlenül mozgott benne! ( vidáman mosolygok, míg hallgatom!)

Az akkori Syrius együttes, amelyiknek Pápai Faragó László volt az énekese már nem bírta ki, hogy ne adjon egy jó kis fricskát a zsűrinek, a kultúrhatalomnak! Rántottak egyet a húrokon, aztán ment az umcsa-umcsa-umcsázás hangosan röhögésig! Most sem bírom ki vihogás nélkül! 

A legszebb történet azonban Kovács Józsihoz, a csepeli munkás fiúhoz kapcsolódik, akiből a Táncdalfesztivál és Csepel munkás közössége nélkül egészen biztosan nem lett volna az, aki...

A jó hangú fiú elindult a dalversenyen, ám a zsűri az érzelmesre sikeredett, se nem beates, se nem magyaros, csak egyszerűen érzelmes, szerelmes dalt csúnyán lepontozta. Így Kovács Józsi a kieséses rendszerben működő vetélkedőnek végleg búcsút inthetett.

De a csepeliek ezt nem hagyták annyiban! Síppal, dobbal, nádihegedűvel, kereplőkkel, transzparensekkel az utcára vonultak - TÜNTETNI! Ez volt az egyetlen "ellenzéki" tüntetés a Kádár rendszerben! Ott volt egész Csepel, többen voltak az utcán, mint egy Fradi -Újpest meccs előtt!

Mit lehetett tenni a népakarat ellen? Így hát Kovács Józsi továbjutott... ésss! Eljutott egészen a bécsi Staatoperig, ahol Kovács József operaénekesként minden fellépésével hírdette: sokra képes a tehetséges magyar, ha akar!

Nyugodjon békében éppúgy mint a többiek Harangozó Teri és mások, akiket akkor ismert meg a közönség de már nem lehetnek velünk!  Szebbé, élhetőbbé tették az életünket, ötven éven át!

Nagy szükség volt rájuk, mert nem volt könnyű életünk, mondhatnánk azt is hogy olykor-olykor kicsit sz@r is - de azért vidáman ettük!

Tovább

A füredi Anna bálon...

Szombaton tartották meg Balatonfüreden a hagyományos, hosszú évtizedek óta komoly társadalmi eseménynek számító füredi Anna bált, immár 191. alkalommal. A szokások szerint, ha Anna névnap hétköznapra esik, mint ahogy, most is, akkor a névnapot megelőző szombaton kerül sor a rendezvényre. 

Talán még maga, Szentgyörgyi Horváth János Fülöp sem gondolta volna, mikor az első bált megrendezte leánya, Anna Krisztina névnapjának tiszteletére, hogy 2016-ban még mindig báloznak majd a festői szépségű és gyönyörű építésű villájában, a Horváth házban. Azt sem hihette volna, hogy ez a bál lesz Európa legrégibb ilyen rendezvénye. Annak ellenére sem, hogy a Szentgyögyi Horváth család háza nemcsak a társasági élet központja volt, de egyfajta szellemi alkotóműhely is, ahol a század elején kibontakozó reformkor nagyjai időröl időre összegyűltek. Gyakran vendégeskedett itt Kossuth Lajos, Széchenyi István és Wesselényi Miklós is. Jókai Mór, a nemzet nagy mesemondója nélkül pedig elképzelhetetlen lett volna egy-egy Anna bál, amíg az író feleségével Laborfalvi Rózával Balatonfüreden töltötte a nyarakat - az bizony pedig hosszú éveken át tartott. 

Százkilencvenegy év - százkilencvenegy bál... De ez nem így volt. Az évek száma stimmel, de nem ennyi Anna napi rendezvény volt Balatonfüreden, hiszen a háborús évek alatt és az azt követő időkben üres maradt a Horváth ház, Annák napján is... De a forradalmat követően, 1957-től már újra megrendezték a bálokat, s tartják azóta is. Balatonfüred városának hagyományőrzői pedig úgy gondolták, hogy az elmaradt évek is számítanak, hiszen pattinás, feledhetetlen hagyományt élesztettek újjá. Teljes pompájával, eleganciájával és az elmaradhatatlan szépségkirálynő választással.

A három gyönyörű ifjú hölgy az idei, 2016-os Anna bál legszebbjei. A bálkirálynő a 17 éves szögedi lány Kriveczky Villő lett,  első udvarhölgye a 18 éves szigetvári Gorosics Csenge lett, míg második udvarhölgye balatonfüredi ifjú hölgy, az ugyancsak 18 éves Káplár Fanni.

A bájos kis királynő, azt nyilatkozta a lapoknak, hogy a nagymamája gyermekkori álma volt, hogy két lány unokáját, még életében elhozhassa a füredi Anna bálba. De arról még a Nagyi sem álmodott, hogy szépséges unokája lesz a bálkirálynő.

Nagyon a szívemből beszélt Kriveczky Villő, mert bizony nekem is gyermekkori álmom volt, hogy bejuthassak a füredi Anna bálra...

Bár eddig még nem lehettem ott vendég, de emlékeim vannak róla... Hogyan? Óóóó!

Több, mint 15 éven át, ötéves koromtól kezdve ott voltam én is, minden Anna bál idején - a tömegben... Ámulva bámultam a felvonulókat, a ruhakölteményeket és elképzeltem, hogy egyszer talán majd én is, én is ott, lözöttük lehetek... Nem is tudtam még akkor, hogy milyen szerencsés vagyok, már csak azzal, hogy ott állhatok, hát még azzal, hogy a Papám, az én Papám. Tőle kaptam az első töltőtollamat, na és a Balatont! Meg a Füred közeli Vászolyon élő rokonságot. Az ő szeretetükkel körülvéve tölthettem a Balcsi mellett a nyarakat. Kerülhettem érintésnyi közelségbe a bálozó ifjú hölgyekkel, ott a tömegben áhitozva ácsorogva.
Éveken át tágranyílt szemekkel bámulhattam a csodás bevonulást:

Aztán másnap reggel a kivonulást. Mert a füredi Anna-bál hagyományai közé tartozik, hogy a bál szépségkirálynője és udvarhölgyei hintóval hajtanak végig a városon, hogy mindenki megcsodálhassa őket.

Egyik évben emlékszem, megbokrosodtak a lovak, s őrült vágtába kezdtek, míg végre az állomás felé vezető úton sikerült megfékeznie őket a kocsisnak. Óriási riadalom támadt, volt sikítozás, rohangálás - de szerencsére az Anna bál szépeinek nem esett bajuk, s nem sérült meg a bámészkodó tömegből sem senki.
Én még láttam a hatvanas évek egyik Anna báljának legszebbjét is hintóba ülni, ő lehetett az:

Pedig akkor még nem is tudtam, hogy minden bálozó ifjú hölgy kézzel festett, számozott herendi porcelán szívecskét kap, amit a nyakába akasztva visel, s a számát leolvasva voksolhatnak mellette a bálozók. Azt sem tudtam, hogy herendi porcelán étkészletben tálalnak a bálteremben, sőt!!!! azt sem, hogy mi a menü! Az idei menü például, amit az Anna Grand Hotel (ez a neve ma a Horváth háznak) chéfje, Tóth József készített el elképesztő finomságokat tartalmazott. Előételként konyakos borjú tatárt tálaltak, szardellával, marinált spárgával, zsenge borsóhajtással ízesítve. Kezdésnek nem rossz, ugye? Három fő fogásból lehetett később választani. Ha tehettem volna, én a zöldfűszer kéregben sült báránygerincet választottam volna, mentás zöldborsópürével.

Ha.... De sajna nem tehettem, mert most sem lehettem ott, a fenébe is!

De nem adom fel! Az unokámat biztos hogy elviszem, ha bejutnunk nem is sikerül, azért ő már táncolhat is, mert a Horváth ház melletti parkban utcabálon keringőzhetnek a kívül maradtak, s Anna báli menűből készült snack falatkákat is kaphatnak az Anna Grand Hotel cukrászdájában, ha van sétáló jegyük! Annyit meg azért majdcsak összehozunk valahogy! Az ember lánya, álmodja végig az álmait... különösen akkor, ha még Anna is!

Lányok, asszonyok, Nagyik álmodozzatok, Annák boldog névnapot!

Kedvcsinálónak egy korábbi Anna bálról készült videó, hogy tudjuk, miről nem szabad lemaradnunk!

(fotók: Balatonfüred hivatalos oldala, Blikk, fortepan.hu - videó: youtube Tibor Simon feltöltésében)  

Tovább

Csengettek Mylord! Megjöttek a magyarok!

 Nem túlzás azt mondani, hogy a Magyarországon sugárzott tévés filmsorozatok egyik legsikeresebbje a Csengetett Mylord? című angol vígjáték volt, amit az 1990-es évek elején sugárzott a magyar televízió. Ha valakinek esetleg nem ugrana be melyik volt, ezt a rövid videót megnézve felfrissítheti az emlékeit, a fiatalabbak pedig hátha kedve kapnak hozzá, hogy megnézzék, mert érdemes!

Magyarországi sikerét jelzi az is, hogy bár az 1990-es évek elején láthatták a nézők, ma sem feledték. A Facebookon rajongói csoport alakult, akik az évek során bakancslistájuk első helyére tették, azt az utazást, melynek keretében ellátogatnak Angliába. Úti céljuk a Meldrum ház volt, ahol a filmet forgatták. S természetesen, ha már nekivágnak az útnak szerettek volna a film szereplőivel is találkozni. A csoport vezetőinek sikeres szervező munkája nyomán létre is jött a találkozás a közelmúltban, a Meldrum háznál, a neves angol színészekkel.

Óriási élményben volt részük, mert a színészek nagy örömmel fogadták a magyar csoportot, hiszen a szigetországban nem volt akkora sikere a filmnek mint nálunk, így komolyan meghatódtak, hogy egy távoli ország közönsége, ennyi idő után is kíváncsi rájuk. Olyannyira örültek, hogy magyarul köszöntötték a rajongói csoport tagjait. - mesélte az egyik szervező, Erdélyi Magdolna a Borsnak adott interjújában

A képen a magyarok csoportja a Csengetett Mylord sztárjaival .

Hogy teljes legyen a történet pillantsunk egy kicsit vissza a sorozat történetére, szereplőire. Az alábbi képen a filmsorozat szereplői láthatók - akkor:

Kihagyhatatlan, hogy mindegyikükről megemlékezzünk!

Felső sor, balról jobbra:

1.

  • Lord George Meldrum (Donald Hewlett): A ház ura. Ötvenes éveiben járó férfi, aki – legalábbis úgy képzeli – vaskézzel vigyáz családtagjai és személyzete erkölcseire, miközben ő maga viszonyt folytat barátja, Sir Ralph Shawcross feleségével, Lady Agathával. Zsugori és régi (viktoriánus) elveket valló, képmutató alak. A szolgák ügyetlenkedéseit is gyakran elnézi. Özvegyember, a felesége három évvel a történet kezdete előtt halt meg.

2.

Cissy (Catherine Rabett): Meldrum idősebb lánya. Családját és környezetét sokszor megbotránkoztató modernista (szocialista) nézeteket vall, férfiruhában jár és Pénelopé nevű barátnőjével csókolózik. Támogatja a dadaista költészetet és szíve sok tekintetben a Munkáspárthoz húz. Repülőgépet és automobilt is vezet. Határozott egyéniség és racionális elme.

3.

Poppy (Susie Brann): Meldrum fiatalabb lánya. Meglehetősen önző, úgy érzi, a legtermészetesebb dolog az, hogy körülötte forog a világ. Érzelmes, érzéki, kacér, könnyelmű. Előszeretettel flörtöl Jamesszel, a lakájjal, örömét leli abban, hogy látja, mennyire epekedik utána a férfi. Állandó udvarlója a kissé féleszű, ám gazdag Jerry.

4.

Teddy (Michael Knowles): George Meldrum öccse. Különc, gyermeteg lelkületű, néha már-már ostoba személyiség, aki minden normális posztra vagy állásra alkalmatlannak bizonyul. Családja kicsit hibbantnak és –mivel a fetisizmusig elmenően él-hal a cselédlányokért – kicsit perverznek tartja. Szeretne elszökni szerelmével, Madge Cartwright Rose nevű szobalányával (többször meg is próbálja), és (ha jobb nincs, féllegális) házasságot kötni vele. Réme, hogy George a szoborszerű szépségű, de utált arisztokrata lányhoz, Madge Cartwright-hoz kényszeríti házastársul

Ők a Meldrum család, a brit arisztokrácia díszének éppen nem nevezhető tagjai.  A Teddy mellett álló úr kezdi a cselédek, az alkalmazottak sorát, ő a komornyik s egyben film főszereplője is.

5.

Alfred „Alf” Stokes (Paul Shane): A Meldrum-ház komornyikja, akit a sorozat elején fogadnak fel. Állását annak köszönheti, hogy a háborúban megmentette az ifjabbik Meldrum életét James segítségével. Előző szolgálati helyéről azért rúgták ki, mert zálogba adta a halkéseket, így úgy döntött, nem túl sikeres cirkuszi pályafutását követően visszatér komornyiknak, a véletlen műve, hogy a Meldrum-házban talál munkát. Ügyeskedéseit itt is folytatja, igyekszik pénzt kicsalni mind a felső, mind az alsó osztály tagjaitól. Bár lenézi, megveti, valamint ha teheti, meglopja munkaadóit, ki is szolgálja őket. Gyakran hangoztat munkáspárti frázisokat, szíve mélyén szocialista. Ugyanakkor kitart a munkásosztály tagjai mellett, és segít rajtuk, ha úgy adódik. Lánya Ivy, a szobalány, akit nagyon szeret, bár önzése és becstelensége néha felülkerekedik atyai szeretetén.

6.

Ivy Teasdale (Su Pollard): Esetlen, becsületes, szemüveges cselédlány, aki egy meghamisított ajánlás alapján kerül a Meldrum-házba – a neve igazából Ivy Stokes, és még sohasem dolgozott szobalányként. Ügyetlensége, és naiv butasága miatt sok olyan helyzetbe kerül, amilyenbe társadalmi rangja szerint nem kerülhetne.

7.

James Twelvetrees (Jeffrey Holland): Céltudatos, elhivatott, beképzelt lakáj, aki hisz az arisztokráciában, a társadalmi osztályokban, és az a vágya, hogy ő legyen a komornyik. Amilyen alázatos "feljebbvalóival", olyan fölényes a nála szegényebb sorsúakkal. Számára Miss Poppy a tökéletes a nő, aki megtestesíti a gazdagságot, a szépséget, és mindent, ami a felső osztálynak kijár. Azonban becsületes, makulátlan jellem, elvi okokból nem hajlandó megkárosítani kenyéradóját.

8.

Wilson kapitány (Bill Pertwee): Szereti Mrs Lipton főztjét, na persze még az utca összes többi szakácsáét is. Feladata szerint a gazdagok utcájában posztoló rendőr, a valóságban korrupt zsaru, akinél „bármit” elintézhetnek a nemesek, persze ha támogatják 5 fonttal a rendőröket segélyező alapítványt. Szeret potyára járni ebédelni az utca összes szakácsához, de persze legjobban Mrs Liptonhoz… (Megjegyzés: Wilson eredetileg közrendőr vagy konstábler, de mivel ezek a magyarban szokatlanul hangzanának, a fordító kapitánnyá léptette őt elő. Ez egyedül abban az epizódban lehet zavaró a magyar nézőnek, amikor a „kapitány” egy felettese szóba kerül, aki őrmesteri rangban van.)

9.

Henry Livingstone (Perry Benson): Kicsi, szemüveges, kövér, ahogy jellemzi egyszer magát Ivynak, amikor Jamesszel hasonlítja össze magát. Bár iskolázatlan, remekül számol fejben, ért a motorbiciklihez, és a rádióhoz, továbbá elegánsan pukedlizik. Gyakran ejt el egy-két szemtelen vagy buta megjegyzést, amiért egy-egy pofon lesz a jutalma. Szerelmes Ivyba, ám ő csak barátként tekint rá.

Alsó sor:

1.

Lady Lavender Southwick (Mavis Pugh): Komikus mellékszereplő, Lord Meldrum nagyon idős és szenilis, de élettel teli anyósa. Papagájával él az egyik emeleti szobában. Örökké várja ifjúkori szerelmét, Dolby kapitányt (akit sokakban felismerni vél), és kedvenc passziója, hogy állandóan hozzávágja a cselédekhez (elsősorban Ivyhoz, akit ő Ethelnek hív) a felszolgált tápiókapudingot. A Meldrum család kezelhetetlen természete miatt lehetőleg kerül vele minden kontaktust, és várja, hogy – öröklés útján – hozzájusson „az öreglány” tekintélyesnek tartott vagyonához.

2.

Mrs Blanche Lipton (Brenda Cowling): Nagydarab, érzékeny. Szerelmes Alfba, a komornyikba, de Wilson kapitány is udvarol neki. Kiváló a meggyes lepénye, és jól főz. Nagyon hasonlít Jameshez abban, hogy elnézi a munkaadóinak jellemhibáit, ám előszeretettel bántja és veszi semmibe Ivyt, Henryt, és Mabelt.

3.

Mabel Wheeler (Barbara New): Őt még Ivynál és Henrynél is jobban lenézik a házban. Mosogató-takarítónőként ő végzi a legalja munkát, amiért három pennys órabérért kap, és – általában – némi ételmaradékot Mrs Liptontól. Kettesben él a férjével, aki elmondása szerint "egész nap csak fekszik". Csípős humorával, szarkasztikus megjegyzéseivel igazi színt hoz a konyhába.

(forrás: Wikipédia)

Sajnos, a sorozat szereplői közül, már többen nem lehetnek közöttünk, de akik még élnek, dolgoznak nagy örömmel találkoztak magyar rajongóikkal.

A képen a Teddyt alakító Michael Knowles, Rose ( Amanda Bellamy) és James - Jeffrey Holland napjainkban, a találkozón

Láthatóan nagyon jókedvűek, s valóban boldogok is voltak! Nagyon meghatotta őket, hogy a magyar rajongók személyre szabott ajándékokat is vittek a színészeknek. Teddy, mosószappant kapott (mert a filmben megőrült a mosószappan illatú cselédlányokért) és "Nyűves vasárnapi pezsgő" feliratú pezsgőt, mert azt viszont utálta. James viktoriánus mandzsettákat és "Miért ne ihatnám az ő borukat?" feliratú bort kapott, ami egyik filmbéli mondatára utalt.

A magyar rajongók figyelmessége, kedvessége és a remek hangulatban telt találkozó kellemes emléket hagyott a színészekben. A szervezők nem régen levelet kaptak a színészektől, hogy szívesen megismételnék a találkozót magyar barátaikkal, a Csengetett Mylord című film első epizódjának vetítését ünneplő, 30 éves évfordulón, 2018-ban.

A csoport tagjai természetesen örömmel fogadták az ötletet, s már most elkezdték a készülődést a jubileumi találkozóra!

Remek program, amire érdemes készülni, különösen egy ilyen nagyszerűen összekovácsolódott csoportban, amelyiknek szinte minden tagja kapásból idézi nap mint nap a film sziporkázó dialógjait!

Két év múlva - ha megérem és beleférek a keretbe - elmegyek velük én is, mert nagy örömömre, tagja lehetek ennek a remek, vidám csoportnak!

(fotók: FB "Csengetett Mylord?" csoport, Bors Online, Google)

Tovább

Péterrel és Pállal, a határban

Éppen negyven éve, hogy bejutottam a búzatenger kellős közepére. Nem is akárkikkel, Péterrel és Pállal, a nevezetes két kátai férfiemberrel. Hihetetlen és lenyűgőző volt... Bizton állítom, nincs az a hullámzó óceán, ami vetekedhetne a szőkén ringó, hajladozó búzatengerrel...

BEJUTÁS bejutás aratás BEJUTÁS bejutás aratás Péter és Pál

Hogy hogyan kerültem oda? Június volt és éppen huszonkilencedike, Péter, Pál napja. A népi krónika szerint ezen a napon aprónak és nagynak - vidéken - már a búzaföldön a helye, kezdődhet az aratás!!!!

Ahogy az a nagykönyvben megvan írva:

"A gabonavetés az acatoláson kívül nem sok gondozást kívánt, legfeljebb a madarakat kellett ijesztőkkel távol tartani, ha már sárgult a gabona. A búza érésének szakaszait így határozzák meg: Szent-Györgynap (április 24.) táján szárba indul a vetés, májusban kihányja a fejét, Vid napján (június 15.) abbahagyja a növekedést, Péter-Pálkor (június 29.) megszakad a töve, ettől kezdve már csak érik, és lehet kezdeni az aratást.

(Forrás: http://goo.gl/Va4JVb) " 

Ha aratás, akkor bizony nekem ott a helyem! Kezdő zsurnaliszta voltam, bár a média aranytojásának héjait még jócskán a fenekemen hordtam - de kit érdekelt? Engem az biztosan nem, azon kívül viszont minden, de minden ami csak látható a világból. Így kerültem hát Szentmártonkátára, az aratás kezdő napján, s felkapaszkodhattam a Pál vezette óriási monstrumra, a Class dominátor névre hallgató kombájnra. 

BEJUTÁS bejutás aratás BEJUTÁS bejutás aratás Péter és Pál

Na?

Ezen utaztam, büszkén és boldogan. Pedig a lépcsőn kapaszkodtam, mert ülőhely az csak egy volt, Palkónak a traktoros kombájn vezetőnek, de én menni akartam. - Gyöjjön, ha már annyira akar, de bírnia kell, mert én ki nem hozom, csak ha a sor végére értünk... - aztán összekacsintottak Péterrel, a szerelővel aztán már indultunk is. Hűha! Zaj volt és forróság, szállt a por és a törek... egy idő után úgy kiszáradt a szám, hogy már nyelni sem tudtam. A szépen befésült frizurámat úgy belepte a röpködő törek, hogy már azt sem lehetett tudni milyen színű is a hajam voltaképpen... - Nem ártott volna egy kendő a fejére - mondta Palkó, s magamban igazat is adtam neki. Követhettem volna a marokszedő lányok, asszonyok divatját, jobban jártam volna. 

BEJUTÁS bejutás aratás BEJUTÁS bejutás aratás Péter és Pál

BEJUTÁS bejutás aratás BEJUTÁS bejutás aratás Péter és Pál

- Maga se kaszával jár már - mondtam Palkónak. - Ammár igaz - replikázott - de nincs is hosszú, fodrászos, bodorított hajam... - Tény, ami tény, ő tüsire volt vágva, meg még sapkát is rakott a fejére. Hiába, aki a búzaföldön nőtt fel, az tudja a módit alapból. 

- Nemcsak, hogy itt nőttem fel - mesélte később, már az ebédnél, amit az árokparton tálaltunk maguknak (akárcsak a régi aratók, hajdanában, danában) -

BEJUTÁS bejutás aratás BEJUTÁS bejutás aratás Péter és Pál

...hanem itt is születtem, születtünk, mind a ketten, a bratyóval... - folytatta. - Ezért vagyunk mi, itt Kátán híres emberek....

- Hogy miiiiiii? Itt? Hol? - néztem hitetlenkedve a mellénk huppanó Péterre, aki demizsonban könnyű fröccsöt hozott nekünk a lajtos kocsiról. 

- Itt, itt, éppen itt a nagy nyárfa alatt... 

- Viccelnek velem...

De nem. Komolyan ott születtek. A szüleik, apjuk, anyjuk még zsellérként éltek a háború előtt. Aztán kaptak darabka földet, az osztáskor a háború végén azt művelték. Apjuk aratni jött, anyjuk pedig pocakosan, édes terhével együtt hozta utána a búzaföldre az ebédet. Jött nyugodtan, nem számított ő semmire, nem volt annak még itt az ideje... Csak hát nem tudták ikreket várnak, akik ideje korán a világra kívánkoztak...

- Már akkor is jó gyerekek voltunk, már hogyne lettünk volna azok - mondták ketten, kórusban - nélkülünk nem lehetett aratás... Így hát megszülettek, ott a búzaföld szélén, az öreg nyárfa alatt. Mi is lehetett volna más a két fiú neve, aratás napján, mint Péter és Pál... Könnyen, gyorsan érkeztek a földi világba, nem volt gond velük.

- Itt volt a lajtos kocsi, azzal vittek vissza minket a faluba, anyánkkal...

BEJUTÁS bejutás aratás BEJUTÁS bejutás aratás Péter és Pál

- Volt nagy ováció, ünneplés, mert ilyen azért itt még nem fordult elő. De gondolom máshol sem, hogy aratáskor, a tarlón szülessenek meg a gyerekek. Csodánkra járt a falu apraja, nagyja. Hozták a fonott szalmabábokat, tele lett vele a tiszta szoba...

BEJUTÁS bejutás aratás BEJUTÁS bejutás aratás Péter és Pál

Péter és Pál aztán sem szakadt el egymástól, sem a búzaföldtől. Palkó traktoros, kombájn vezető lett a gépállomáson, Péter meg gépszerelő. De mind a ketten úgy fenik, forgatják a kaszát is, ahogy azt apjuktól, nagyapjuktól tanulták. Mesélték, hogy a legnagyobb ünnep a faluban nem a karácsony, hanem az aratás volt. Az aratást imádsággal, kalapemeléssel kezdték.Az aratók a munkánál használatos eszközeiket a templomkertben gyűjtötték össze, ahol a pap megszentelte. Az aratómunkások a búzatábla szélén letérdeltek, keresztet vetettek, csak ezután kezdték el dolgozni.
Az első búzaszálat, az első kévét, nagy becsben tartották. A hiedelem szerint amelyik baromfi,

háziállat ebből falatozott, az egészséges és termékeny lett. Sok arató derekára kötötte az első kévét, az elűzte belőle a fájdalmat. Az aratás végén pedig egy kis darabon talpon hagyták a gabonát, hogy jövőre is biztosítva legyen a jó termés. Az utolsó kévéből koszorút fontak. Az aratókoszorút a mestergerendára akasztották, és vetéskor a koszorúból kimorzsolt szemeket a vetőmag közé keverték. Így biztosították a folyamatos, bőséges termést... 

- Jobb ez már így, a géppel - meredtek a learatott búzaföldre a nap végén - de a régi aratások hangulatát nem lehet feledni...

BEJUTÁS bejutás aratás BEJUTÁS bejutás aratás Péter és Pál

Én sem tudom feledni azt a napot, azt a régi aratást, azt a két nagyszerű férfit, Pétert és Pált... 

De jó lenne tudni, így negyven év után, vajon élnek-e még ott, Szentmártonkátán? Jó egészségben vannak-e és tudják-e mennyit változott a világ? Ismerik-e az új kombájnokat, a John Deereket, s tudják-e mennyi az aratási világrekord, amit a hollandok tartanak...

Tessék csak nézni:

..és vajon készítenek-e még aratókoszorút?

BEJUTÁS bejutás aratás BEJUTÁS bejutás aratás Péter és Pál

(fotók: google, FB, fortepan, mezőgazdasági múzeum archiv, sulinet)

Tovább

Nyugi! Jön már a Dömi bácsi!

JA nagyapám igen híres ember volt. Komolyan.Ismerte fél Budapest. Legalábbis, az a fele, akik Angyalföldre, a Váci úti gyárakba, no meg Újpest számtalan üzemébe jártak dolgozni. Ugyanis ő vezette azt a villamost, a 3-ast, ami a Nyugati Pályaudvartól egészen Újpest határáig futott a síneken - közel 40 éven át minden hajnalban.

Ez volt az a villamos: 

A 3-as villamos a Nyugati pályaudvar melletti Kádár utcától, végig a Váci úton az újpesti Fóti útig járt

 Na, most a Papa, nemcsak villamosvezető volt, hanem különleges ember is. Kinézetre Svejkhez hasonlítanám, mert kerekfejű volt, középen kopasz, élénk kék szemekkel csodálkozott a világra.  A két vidámkék szeme között pedig nagyon pisze orra volt. Nem úgy született, az orrcsontját az orosz fronton törték el egy puskatussal. Mikor már én is éltem, mondta is neki egyszer a körzeti orvos, hogy van egy ügyes kezű sebész barátja, ingyen helyre rakja az orrnyergét... Mondjuk, nem volt túl korrekt ajánlat, mert abban az időben minden orvosi beavatkozás ingyenes volt, viszont egy ügyes plasztikai sebészt elég nehéz volt találni. A Papa persze, kerek-perec elutasította az ajánlatot, hiába, hogy az orvos mondta. Mert bátor ember is volt. Például pertuban volt az összes politikai vezetővel, rádiós bemondókkal sőt! Kádár Jánosnak, az ország első számú vezetőjének még vissza is szólogatott! Igaz, nem ismerte egyiket sem, de a kedvenc időtöltése volt a rádióhallgatás. A Nagyin, rajtam, meg a villamosán kívül ezt szerette legjobban. Élmény volt vele együtt rádiót hallgatni! - Mit képzelsz már te, Kádár Jancsi - szólt vissza a rádiónak - ki fog neked itt bikákat hizlalgatni? Nem olyan könnyű dolog az, ahogy a nagy fejeddel te elképzeled... Igaza lett a Papának, nem is nagyon hizlalgattak bikákat vidéken párt utasításra. Hiába, a Papa tudta ezt is, mert vidéken nőtt fel. Összességében elég tájékozott volt, ami párosítva a józan paraszti eszével, meg az ízes beszédével igen szórakoztató is volt. Így aztán a törzsvillamos-utasok az első peron felé húzódtak, s a hosszú úton megpróbálták megoldani a világ nagy kérdéseit - hajnali négy óra és késő reggeli kilenc között, Újpest és Angyalföld között zötyögve... 

A Papa úgynevezett osztott műszakba járt. Mivel ő lakott legközelebb a Remízhez és gyalog be tudott sétálni, hajnali háromkor kelt és nem sokkal később indult is majd' mindennap, hogy az első villamost elindítsa a korán kelők és a későn fekvők felé... Belegondolni is nehéz a mai eszemmel, hogy panasz nélkül állta végig nap, mint nap a hosszú köröket a villamos elején.. Fagyban, hőségben, esőben, szélben a nyitott peronon... Mert még a múlt század hetvenes éveinek végén is összekapcsolt pótkocsis, nyitott peronú villamosok jártak Újpest és Angyalföld között. Igaz, adott neki a Beszkárt (eredetileg, a kezdetek kezdetén - így hívták az akkori közlekedési vállalatot) teljes ruházatot. Vastag, báránybőrrel bélelt téli bundát, ólomtalpú, ágyékig érő steppelt, bélelt csizmát. Na, hát az volt ám a csoda! Majdnem  olyan magas volt, mint én négyévesen, a súlya, csak az egyik párnak nehezebb volt, mint az én. Megmozdítani is alig lehetett, nem hogy még lépni benne! Szőrös usankája is volt a Papának, védeni a fejét a fagy és a süvítő szél ellen. Gyanítom nemcsak azért utálta annyira ezt a sapkát, mert ha nem akarta, hogy lefagyjon a füle, le kellett hajtania a szőrös két fülvédőt és az álla alatt megkötni zsinórral, mint az asszonyok a fejkendőt...

Kicsinek nagyon büszke voltam a Papára. Arra, hogy villamosvezető, s hogy ő hozza ki a Remízből az első villamost...

Kis kölyökként gyakori programunk volt a Nagyival, hogy kiálltunk a Váci út sarkára és vártuk a Papát, aztán mentünk vele egy kört. Nézelődhettem kedvemre, és a Papa megengedte, hogy néha, ha nem volt olyan nagy a forgalom csöngethessek egy picit (ahogy József Attila mondaná) a nagy gömb alakú, rugós csengővel, ami a levehető kurbli mellett volt a műszerfalon. Sajnos, tényleg csak egy picit csöngethettem, mert a csengő nagy volt, a rugója kemény, a kezem meg kicsi, s erőm sem volt még annyi, hogy nagyot tudjak csapni rá... De azért a Papa besegített, mint sok minden másba is az életem során, hogy könnyebb legyen nekem... Pedig nem volt vér szerinti nagyapám, de igazibb volt az igazinál. A valódi nagyapámat hiába várta haza a háborúból a Nagyi... Soha nem érkezett meg, mert már útban hazafelé, közel Pesthez Inárcs-Kakucsnál agyonlőtték a menekülő németek. Mikor a Nagyi azonosította, azt látta, hogy arccal feküdt a sírban, de az a pepita kockás mellény volt rajta, amit még ő kötött neki a dermesztő orosz hideg ellen. A Papa haza ért a háborúból, a hadifogságból, törött orral, hiányzó három újjal a bal kezén, de őt nem várta senki... Az ágyába az asszonya új férfit fektetett, mert úgy hitte, odaveszett...

Ők ketten, a Papa meg a Nagyi az újpesti Remízben (hivatalosan villamos kocsiszín) találkoztak össze. Ez volt az:

A Nagyi itt takarította a villamosokat, a Papa pedig innen indította első útjára a villamost. Papa - ahogy mesélték - mindennap vitt be magával két pacsnit, ami egy lapos, édeskés péksütemény volt. Az egyiket magának, a másikat a Nagyinak. Aztán rákövető tavasszal, hogy megismerkedtek, a Papa Pünkösdkor megjelent egy csokor rózsával és megkérte a Nagyi kezét. A Nagyi meg igent mondott! Soha jobb döntést nem hozhatott volna! Mikor én születtem, már egy család voltunk...

Bemehettem vele a kocsiszínbe is. Igaz, csak egyszer mert féltett, hogy valamelyik villamos egyszer csak gondol egyet, megbokrosodik és neki indul... Ezért kellett vigyázni. Jártam vele a Bagolyvárban is, ami hajdanán a Károlyi grófok vadászháza volt, de hosszú évtizedeken át a villamosvezetők, kalauzok, kalauznők pihenő helyeként szolgált. Ez volt az:

A Bagolyvár ma is látható, Újpest és Angyalföld határában, az Északi-összekötő Híd mellett, pedig a villamos síneket már régen felszedték, az útburkolat alatt a metró dübörög. A Remíz, a hajdani kocsiszínben pedig ma a CBA Cent áruháza van, a villamosok helyén most áruval feltöltött polcok sorakoznak.

Visszatérve a Papához. Szégyellem, de volt egy időszaka az életemnek, amikor borzasztóan utáltam, hogy villamosvezető a nagypapám. Serdülő, süldő lány lettem, fiúkkal császkáltam, a suliból kilógtunk moziba, vagy csak úgy le a Duna partra az osztálytársaimmal.. Ekkor derült ki, hogy a Papa többet tud a viselt dolgaimról az iskolában, mint én magam. Ugyanis vele utaztak jövet-menet a tanáraim is... Szerették őt, beszélgetni is szerettek vele, agy aztán a sorsom nyitott könyv volt előtte.

Soha nem felejtem el, úgy a hatvanas évek végén  lehetett, koncerten voltunk a haverokkal az Ifi Parkban. Utána császkáltunk, kóvályogtunk, hülyültünk a városban, hajnalig. Otthon persze azt mondtam, hogy egy barátnőmnél leszek éjszaka, akivel átvesszük a matekot... Kellemes volt a langyos nyári éjszakában bandázni, de hosszú volt az éjszaka, csípős a hajnal... Álltunk a megállóban, dideregtem, amikor egy másik várakozó utas odaszólt nekünk:

- Nyugi srácok! Jön már a Dömi bácsi.... 

Még ki sem mondta, mikor a semmiből, fényárban úszva, megjelent a villamos. Jött a Dömi bácsi, most is, mint mindig pontosan... Persze, hogy a Papa volt. Csúnyán lebuktam... Hja, az első villamos, ha elindul feléd... rendben is van minden, ha nem a Nagypapád vezeti...

Nem veszekedett. Megmondta, hol nyit ki az első bolt, ahol kapunk friss kiflit, tejet, zacskós kakaót. Pénzt is adott, jutott belőle mindannyiunknak. Akkor, amikor tovább ment a villamossal, az Újpesti Bőrgyár mögül (akár a dalban) előbújt az első napsugár - ami, ma már tudom, mindig egy kicsit a Papára is várt...

*****

(fotók: első kép: Zoltán Szarka, FB, Budapest régi képekben

2., 3., kép: hampage.hu, ahol Elveszett sínek  (KATT) címmel

remek írás olvasható Budapest megszüntetett villamos vonalairól)

Tovább
«
123

tiki-taki

blogavatar

A világ - színesben...

Utolsó kommentek